Hová tűnik a tanulás öröme?

Minden gyerek úgy indul a világ felfedezésének, hogy örömét leli abban. Örömét leli a tanulásban, az ismeretek megszerzésében. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent kell megtanulnia az első életévében -felismerni  mások arcát, felfedezni a saját kezét, megfordulni, felülni, felálln, mászni, lépni, kifejezni magát szavakkal-s mindezt milyen felszabadult örömmel teszi! S milyen felszabadult örömmel mondogatja a mondókákat, énekelgeti a dalocskákat vagy épp rajzol a marokra fogott ceruzával! S milyen örömmel fedezi fel, hogyan tudja lábbal hajtani a kis műanyag motorját vagy később azt, miként tudja magát egyensúlyban tartani a biciklin! Aztán mire iskolába kerül lassacskán elveszti mindez a varázsát, valahol elvész az ismeretszerzés, a tanulás öröme. Néhányukban az elszenvedett kudarcok miatt kezd gyökeret verni a gondolat, hogy ő nem elég jó, nem elég okos, meg amúgy sem érdekes ez az egész iskolásdi. Mi történt? Mi romlott el? Hol veszett el a tanulás szeretete? Egyáltalán tényleg elveszett?