A játék. Az különös.Gömbölyű és gyönyörű,csodaszép és csodajó, nyitható és csukható,gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja,színes árnyék, ördöglámpa.
(Kosztolányi Dezső: A játék)
A játék a gyerek feladata, munkája -szoktuk mondani. Valóban, régen ez így is volt, s ma is így van, csak épp másként, mint évtizedekkel, századokkal korábban. Egykor a gyerekek igen korán be kellett, hogy kapcsolódjanak a munkába, a játékokat maguk alkották meg, találták ki. Ma a bőség zavarát éljük meg. A játékok színes, fényes tömegeivel találkozunk a játékboltok, bevásárlóközpontok polcain. A lelkes és lelkiismeretes szülő pedig meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ellássa a növekvő sarját korának, fejlettségének megfelelő játékokkal, s ez jól is van így. Viszont a sok "gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható" játék mellett nem szabad elfeledkeznünk azokról a régi játékokról sem, amelyek nemzedékek óta elősegítik, hogy a gyerekek mozgása, finom mozgása, értelme jól fejlődjön, s a gyermek észrevétlenül elsajátítsa azokat a készségeket, amelyekkel gördülékenyen veszi az iskolában elé kerülő akadályokat.
Játékok 3-4 éveseknek: Ilyenkor már a gyerekek végre tudnak hajtani feladatokat, különösen olyanokat, amelyekkel együtt jár a felnőttek vagy más gyermekek utánzása. A játékok egyszerűek és újra meg újra meg kell azokat ismételni. Ritkán unnak rá kedvenc játékaikra. Szeretik azokat a játékokat, amiknek határozott kezdete és vége van, például mondókával, versikével kísért mozgások. Fontos, hogy ezekben szerepet kapjon a kéz, az ujjak és a láb.
Ekkor nagyon kedvelt játékok az ujj-játékok. Bagatellnek, jelentéktelennek érezhetjük ezeket a mindenki által ismert játékokat és hajlamosak vagyunk két nagy érdemükről elfeledkezni. Az egyik az, hogy felnőttekkel játszva lesz igazán érdekes, ez pedig nagyon fontos, hisz míg játszunk velük, részesülnek a kitüntett figyelmünkben, s már önmagában ez óriási fontossággal bír egy gyerek számára, főleg akkor, ha testvére(i) is van(nak). A másik fontos tényező, hogy segít a kifinomult mozgáskészségek fejlesztésében- az ujj-játék igen hasznos előkészület az íráshoz szükséges készségek elsajátításához.
Ezek közül a játékok közül kettőt írok le. Az egyiket valószínűleg nincs szülő, aki ne játszotta volna már gyermekével. Ezt az ujj-játékot már az egész kicsi gyermek is élvezi, főleg csiklandozós lezárás miatt.
Ha valaki még mindig nem ismerte volna fel, erről a mondókás játékról beszélek:
Sorra vesszük az ujjakat a hüvelyktől kezdve, s a végén megcsiklandozzuk a kicsit.
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez az icike-picike mind megette. Kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska!
A másik játék talán kevésbé ismert:
Egy, két, három, négy, öt,
(számoljuk az ujjainkat)
halam megszökött.
( a kéz úgy ficánkol, mint a hal)
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz
(számoljuk a másik kezünket)
vegye vissza csak a víz.
(mutatjuk, hogy visszadobtuk a halat)
Miért dobtad máris vissza?
Mert az ujjam megharapta!
(sziszegve rázzuk az ujjunkat)
Melyik ujjad kapta be?
Ezt a kicsit, jobbfele!
( jobb kezünk kisujját mutatjuk)
Játékok 3-4 éveseknek: Ilyenkor már a gyerekek végre tudnak hajtani feladatokat, különösen olyanokat, amelyekkel együtt jár a felnőttek vagy más gyermekek utánzása. A játékok egyszerűek és újra meg újra meg kell azokat ismételni. Ritkán unnak rá kedvenc játékaikra. Szeretik azokat a játékokat, amiknek határozott kezdete és vége van, például mondókával, versikével kísért mozgások. Fontos, hogy ezekben szerepet kapjon a kéz, az ujjak és a láb.
Ekkor nagyon kedvelt játékok az ujj-játékok. Bagatellnek, jelentéktelennek érezhetjük ezeket a mindenki által ismert játékokat és hajlamosak vagyunk két nagy érdemükről elfeledkezni. Az egyik az, hogy felnőttekkel játszva lesz igazán érdekes, ez pedig nagyon fontos, hisz míg játszunk velük, részesülnek a kitüntett figyelmünkben, s már önmagában ez óriási fontossággal bír egy gyerek számára, főleg akkor, ha testvére(i) is van(nak). A másik fontos tényező, hogy segít a kifinomult mozgáskészségek fejlesztésében- az ujj-játék igen hasznos előkészület az íráshoz szükséges készségek elsajátításához.
Ezek közül a játékok közül kettőt írok le. Az egyiket valószínűleg nincs szülő, aki ne játszotta volna már gyermekével. Ezt az ujj-játékot már az egész kicsi gyermek is élvezi, főleg csiklandozós lezárás miatt.
Ha valaki még mindig nem ismerte volna fel, erről a mondókás játékról beszélek:
Sorra vesszük az ujjakat a hüvelyktől kezdve, s a végén megcsiklandozzuk a kicsit.
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez az icike-picike mind megette. Kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska!
A másik játék talán kevésbé ismert:
Egy, két, három, négy, öt,
(számoljuk az ujjainkat)
halam megszökött.
( a kéz úgy ficánkol, mint a hal)
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz
(számoljuk a másik kezünket)
vegye vissza csak a víz.
(mutatjuk, hogy visszadobtuk a halat)
Miért dobtad máris vissza?
Mert az ujjam megharapta!
(sziszegve rázzuk az ujjunkat)
Melyik ujjad kapta be?
Ezt a kicsit, jobbfele!
( jobb kezünk kisujját mutatjuk)
